Kedden Debrecenben akadt dolgom. Hazafel√©, Debrecen egyik utc√°j√°n k√∂zlekedve meg√°ll√≠tottak igazoltat√°sra a rendŇĎr√∂k. √Ātadtam az irataimat, majd az int√©zkedŇĎ rendŇĎr megk√©rt, hogy h√ļzzam fel a vezetŇĎ oldali ablak√ľveget. Felh√ļztam. Le van f√≥li√°zva, ami el√∂l nem enged√©lyezett, a B oszlopt√≥l h√°trafele enged√©lyezett, mŇĪbizonylattal.

Elmondtam a rendŇĎrnek, hogy elismerem, tudom, tiszt√°ban vagyok a jogszab√°lyokkal, el√∂l nem enged√©lyezett a f√≥lia, nincs j√≥v√°hagy√°si sz√°m rajta, √©s az elsŇĎ ablakokra mŇĪbizonylat sincs. Tudtam, hogy szab√°lyt s√©rtettem. Az int√©zkedŇĎ mondta, hogy 10.000 forintos helysz√≠ni b√≠rs√°got aj√°nl fel, amit el is fogadtam, nem vitattam, m√≠g meg√≠rta a csekket, addig az aut√≥mon k√≠v√ľl maradtam.

√Čs a l√©nyeg itt j√∂n, a k√∂vetkezŇĎ besz√©lget√©st hallottam az int√©zkedŇĎ rendŇĎr √©s koll√©g√°ja k√∂z√∂tt. Aki velem szemben int√©zkedett, annak mondta a koll√©g√°ja, hogy a "te kocsid is le van f√≥li√°zva, nem?" V√°lasz: "De le van, de az most itt nem l√©nyeg!" √Čs nevetett egyet.

Nem nagyon foglalkoztatott, de egy kicsit elgondolkoztam rajta, hogy ha neki is szab√°lytalan, akkor m√°sokat mi√©rt "inzult√°l" a f√≥li√°√©rt. Mikor m√©g rendŇĎrk√©nt dolgoztam, akkor √©n pl. a f√≥li√°sokat nem sz√≠vattam, mert az elŇĎzŇĎ, akkori kocsim is le volt f√≥li√°zva.

Lehet, hogy én gondolkozok rosszul, nem tudom.